2011. július 17., vasárnap

Tizennegyedik fejezet - Felismerés


A nap hátralévő részében nem igazán tudtam odafigyelni az órákra. A hazafelé vezető utamon is figyelmetlen voltam, annyira felbosszantott Alex. Kishíján elüttettem magam egy kamionnal.
Otthon két e-mail várt a laptopomon. Az egyik Jenny-től jött, Kanadából. Megörültem, hiszen hetek óta nem hallottam a nővérem felől. Nagyon hiányzott, főleg most. Hogy anyu már nem volt velünk, és én lettem az egyedüli nőnemű lény a házban.

„Drága Stella,

 Remélem, nem mész apa idegeire, és minden rendben van otthon. Most csak rövid e-mailt tudok írni, mert a két gyakorlat közti szünetben kiszöktem a mosdóba.
Ian és én a jövő hétvégén meglátogatunk titeket.
Csók nektek. Szeretlek, hugi.
Jenny

Mosolyogva írtam neki, hogy már alig várom a találkozást. Szerettem őt, és a vőlegényét is.
Jókedvűen megnyitottam a másik levelet is.
Csak ennyi állt benne:

„Ne aggódj, cica. Már nem tart sokáig.”

Azonnal kiléptem a levelezőrendszerből.
A gyilkos tehát nem hagyta abba az ijesztgetést.
Lehajtottam a laptopom fedelét, és felálltam. A konyhába mentem valami frissítőért. Benéztem a hűtőbe, de semmi érdemlegeset nem találtam, így bekapcsoltam a kávéfőzőt. Amíg forrt a víz, felültem az ablakpárkányra. Gyakori szokásommá vált ez már elég rég óta.
Felhúztam a lábam és kibámultam. Ráláttam az egész városra, aminek lassan kezdtek felgyulladni a fényei a szürkületben.
Sípoló hang adta tudtomra, hogy a kávé elkészült. Kitöltöttem magamnak egy csészével, és visszaültem az ablakba. Jól esett így szemlélni a külvilágot.
Egy macska szaladt be a kertbe, és felugrott a, közvetlenül a ház mellett álló diófára.
-Szia, cica. –mosolyogtam szórakozottan.
Hirtelen elállt a lélegzetem. A kávéscsésze hangos csörömpöléssel darabokra hullott a konyhakőn.
A felismeréstől felgyorsult a szívverésem.
Nem Jeremy a fenyegető…
Leugrottam és összetakarítottam a forró ital maradványait.
Hát persze, hogy nem vettem észre eddig.
Ki hívott engem „cicának”?
És vajon ki mondta az e-mailben, hogy „cica”?
Ki az, aki a lehető legfurcsábban viselkedik mostanában?
Nem Jeremy az. Sokkal rosszabb nála.
A fia a gyilkos.
Mark Danstone.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése